Felejtés Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem szeretnünk nem lehet.
Váljunk el! - ez volt... | Fűzek között Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bólintgatnak, köszöntgetnek
A fák s a... | Szerettelek... Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a búbánatnak
Óriás birodalma...
Koronám is... | Benyujtottam... Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon...
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak... | Nefelejcsbokrétát... Nefelejcsbokrétát
Visz a Tisza habja,
Hömpölygő vizébe
A galambom dobta.
Vidd el, Tisza, vidd... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
A búcsúzó szerelem Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt lakott,
Árnyas erdő sűrűjébe',
Patak partján, szép... | Nem engedték... Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú útjára indult,
s most nem tudom már azt sem, hol... | | Ha a szerelem elhagyott Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Elengednélek, visszahívnálak Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan... | Kis női csukák Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már... | Az elválás reménye Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem nyögése!
Bús fejemen lesz mindvégig
Sorsom... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a... | Üres sarok a szekrényben Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég... | Erdőn Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh,... | Mint mikor a nap... Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla
A... | Búcsúdal Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó szív' érzésivel,
Élni fog báj emléked... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Zúzmara ól éreztem magam veled,
de most már indulok haza.
Fegyverre nincs szükségem:
a lombokra hulló... | Kegyvesztett bűbáj Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű... | Utolsó vers Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy... | Egy perc Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő... | Szakítottunk Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|