|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
|
