|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
|
