|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
|
