|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
|
