|
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
|
