|
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
|
