|
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
|
