|
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
|
