|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
|
