|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
|
