|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
|
