|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
|
