|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
|
