|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
|
