|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
