|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
