|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
|
