|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
|
