|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
