|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
|
