|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
|
