|
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
|
