Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Barátomnak Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Kisirtam könnyeim... Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Búcsú-vétel Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Szerettelek Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Távol zongora mellett A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Köd szürkül... Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Egy perc Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
|