|
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
|
