|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
|
