Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy perc Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» A meg-nem-született bölcshöz Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Barátomnak Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Ha válni kell Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Búcsú-vétel Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
|