|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
|
