|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
|
