|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Búcsú
Nem volt az végbúcsúnk, midőn utóljára
Ridegen...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
|
