|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősz előtt
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
|
