|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
|
