|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
|
