Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szakítottunk Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Búcsú Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Búcsú-vétel Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Menekülés Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Válás És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz... Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Furcsa esti gondolatok Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» A meg-nem-született bölcshöz Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Távol zongora mellett A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Lemondás Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Porladó szerelem Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
|