|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
|
