|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
