|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
|
