|
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Búcsú
Nem volt az végbúcsúnk, midőn utóljára
Ridegen...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
|
