|
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved mennyit ér.
Keserü könnyet ontva, lázban
Esdettem bocsánatodért.
Kész voltam, térdelvén előtted,
Hogy ábrándom bűnnek vegyem.
S te mégis balgán visszalökted
Könyörgésre nyujtott kezem.
Hitványságát az embereknek
Mért ismertem meg ily korán!
S boldogságom gőgös szivednek
Mért áldoztam fel ostobán?
Megtörtént! már csak örök válást
Látok jövőmben s reszketek;
Forró kezem, jaj, nem talál mást,
Csupán egy jéghideg kezet!
Kivánom, hogy majd idegenben,
Más arcok közt, más tájakon
Rám emlékezned s szánnod engem
Ne legyen néked fájdalom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Ősz előtt
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
|
