|
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved mennyit ér.
Keserü könnyet ontva, lázban
Esdettem bocsánatodért.
Kész voltam, térdelvén előtted,
Hogy ábrándom bűnnek vegyem.
S te mégis balgán visszalökted
Könyörgésre nyujtott kezem.
Hitványságát az embereknek
Mért ismertem meg ily korán!
S boldogságom gőgös szivednek
Mért áldoztam fel ostobán?
Megtörtént! már csak örök válást
Látok jövőmben s reszketek;
Forró kezem, jaj, nem talál mást,
Csupán egy jéghideg kezet!
Kivánom, hogy majd idegenben,
Más arcok közt, más tájakon
Rám emlékezned s szánnod engem
Ne legyen néked fájdalom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
|
