|
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved mennyit ér.
Keserü könnyet ontva, lázban
Esdettem bocsánatodért.
Kész voltam, térdelvén előtted,
Hogy ábrándom bűnnek vegyem.
S te mégis balgán visszalökted
Könyörgésre nyujtott kezem.
Hitványságát az embereknek
Mért ismertem meg ily korán!
S boldogságom gőgös szivednek
Mért áldoztam fel ostobán?
Megtörtént! már csak örök válást
Látok jövőmben s reszketek;
Forró kezem, jaj, nem talál mást,
Csupán egy jéghideg kezet!
Kivánom, hogy majd idegenben,
Más arcok közt, más tájakon
Rám emlékezned s szánnod engem
Ne legyen néked fájdalom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
|
