|
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a fecskék az alkonyi égen.
Elhervad a szép nyár és meghalok én,
Még észre se véve, hogy éltem.
Felhő borul a te szemedre, leány,
Szived égő napjára hideg tél
S elszállsz a madárral, új hév nap után,
Nem is emlékezve: szerettél!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
|
