|
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy - -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
|
