|
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy - -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
|
