Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzemény.
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Legyen pályád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én is vóltam szerelmes... Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz... Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Elválás I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Emlékül Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Búcsú-vétel Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Válasz Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» A vén ligetben A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Erdőn Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Porladó szerelem Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Köd szürkül... Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
|