|
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzemény.
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Legyen pályád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
|
