Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzemény.
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Legyen pályád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátomnak Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Szerettelek... Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Jaj de búsan harangoznak... Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Kisirtam könnyeim... Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Én is vóltam szerelmes... Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Szakits, feledj! Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Búcsú Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Fogantatás Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Menekülés Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Lemondás Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A régi dalban minden benne van Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
|