|
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
|
