|
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
|
