A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha azt mondaná az isten... "Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Barátomnak Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Elválás Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Elválás I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Jaj de búsan harangoznak... Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Porladó szerelem Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Egy perc Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Pillanatfelvételek az életből Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Búcsú Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Szerelem volt Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Menekülés Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Magány Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
|