|
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
