|
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Tovatűnsz Te is: az emléked
Aranyágon fekete rózsa,
S a szirma lehull, tovaszéled.
Egy dal maradt csak meg Belőled,
Ezt neked adom: legyen mintád,
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
A bánatomnak mély az árka.
S a multunk úgy ég benne, mint egy
Szomorú szentjánosbogárka.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
|
