|
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Tovatűnsz Te is: az emléked
Aranyágon fekete rózsa,
S a szirma lehull, tovaszéled.
Egy dal maradt csak meg Belőled,
Ezt neked adom: legyen mintád,
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
A bánatomnak mély az árka.
S a multunk úgy ég benne, mint egy
Szomorú szentjánosbogárka.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
|
