|
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Tovatűnsz Te is: az emléked
Aranyágon fekete rózsa,
S a szirma lehull, tovaszéled.
Egy dal maradt csak meg Belőled,
Ezt neked adom: legyen mintád,
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
A bánatomnak mély az árka.
S a multunk úgy ég benne, mint egy
Szomorú szentjánosbogárka.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
