|
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Tovatűnsz Te is: az emléked
Aranyágon fekete rózsa,
S a szirma lehull, tovaszéled.
Egy dal maradt csak meg Belőled,
Ezt neked adom: legyen mintád,
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
A bánatomnak mély az árka.
S a multunk úgy ég benne, mint egy
Szomorú szentjánosbogárka.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
|
