Válasz

Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél tisztább tán nem volt e világon...
Te azt mondád, rideg valóra válott
S széjjel foszlott a tündéri szép álom
Lebbent a fátyol, s most már tisztán látod
Hogy azt a csodás, édes, szép világot
Hol álmodon tölténk az életet
Vissza hozni már többé nem lehet.

Csodálkozol, nagyon csalódott. Édes
Az én lelkem még most is ott bolyong
Abban a csodás, hófehér világban
Hol eltűnik a földi baj, a gond...
Hol tiszta lelkek... szűzi, szent szerelme
Ha egyszer, másszor mégis lángra kelve.
Egy percznyi kéjt, gyönyört lop is talán...
Ép oly tisztán marad meg azután...

Mert, csodás hely az álmoknak világa!!!
Oh! ott még él a tiszta szerelem
Ott még nem hull a virág szirma le
Egy érintéstől, úgy mint idelenn...
Mert nem durva, nem vakmerő kezekkel
De féltő, gondos óvó ichlettel
Érintik meg a kertnek ép virágát
Ne hogy veszítse üde, szép zománczát!

Ne bánd tehát én édes, szép virágom
Hogy tiszta vágygyal érintettelek
Mert lásd, a meddig velem együtt jártál
Nem érintettek durva, vad kezek...
De, hogyha mégis, mégis úgy találod,
Hogy szét foszlott csodás tündér világod
Hogy nem jöhetsz velem, — úgy érezed...
Sírva bár, — de búcsúzzúnk — Ég veled.