|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
|
