|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
|
