|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
