|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
|
