|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
