|
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég a szén bizsergőn.
Van szekrényem is, ó, de jó.
Van benne foltos, tiszta holmi.
Ha belényulok, a kezem
szédülten elkezd tántorogni.
Fodrok helyett nagy, szomjas vágy,
piros álmok a mély sarokban,
amit üresen hagytam - és
reád gondoltam... Rád gondoltam.
Van egy hajtűm, te hagytad itt,
mindig rámnéz és ó, az is vár...
Van mindenem, van mindenem,
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Immortel
Én kedvesem, ha majd a hűvös ágyon
Némán...
» Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik...
» Elégia
A régi Anna jár ma
Emlékek pitvarába,
A régi...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás...
|
