Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég a szén bizsergőn.
Van szekrényem is, ó, de jó.
Van benne foltos, tiszta holmi.
Ha belényulok, a kezem
szédülten elkezd tántorogni.
Fodrok helyett nagy, szomjas vágy,
piros álmok a mély sarokban,
amit üresen hagytam - és
reád gondoltam... Rád gondoltam.
Van egy hajtűm, te hagytad itt,
mindig rámnéz és ó, az is vár...
Van mindenem, van mindenem,
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óh jaj nekem! Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» Levél Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Bágyadt csillag... Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» A sziv Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» A fekete asszonyhoz 1
Virágos arcú lányseregbe
búsan,...
» Ülünk egymás mellett Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás...
» Elmondottam... Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Elégia A régi Anna jár ma
Emlékek pitvarába,
A régi...
» Marasztalás Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
|