|
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
|
