|
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett kebelem,
Isten veled édes ábránd!
Isten veled szerelem!
Minden elmult, mitől a' sziv
Érzelemmel megtelik:
Nálam immár a' reménynek
Koporsóját szegezik.
Már elhozta a' csalódás
A' sötét szemfödelet:
Isten veled édes ábránd!
Szerelem, isten veled!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
|
