|
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet
egész testemmel
égjek!
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
Elengednélek
visszahívnálak
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Csókokban élő csóktalanok
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Csillagok
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
|
