|
Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul leóldottál.
Eddig gondban, kinban éltem,
Hogy hivem vagy, mig azt véltem,
Fáradt szivem, pihenj már,
Veszteséged semmi kár.
De hitetlen, állhatatlan!
Tovább ne légy alkalmatlan.
Tudva vagyon álnokságad,
Azért nem kell barátságad!
Ne a kosár, vidd veled,
Benne obsit-leveled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Jóslat
Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyülöljünk...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
|
