|
Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul leóldottál.
Eddig gondban, kinban éltem,
Hogy hivem vagy, mig azt véltem,
Fáradt szivem, pihenj már,
Veszteséged semmi kár.
De hitetlen, állhatatlan!
Tovább ne légy alkalmatlan.
Tudva vagyon álnokságad,
Azért nem kell barátságad!
Ne a kosár, vidd veled,
Benne obsit-leveled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
Szenvedélye...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Judit
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
...
|
