|
Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul leóldottál.
Eddig gondban, kinban éltem,
Hogy hivem vagy, mig azt véltem,
Fáradt szivem, pihenj már,
Veszteséged semmi kár.
De hitetlen, állhatatlan!
Tovább ne légy alkalmatlan.
Tudva vagyon álnokságad,
Azért nem kell barátságad!
Ne a kosár, vidd veled,
Benne obsit-leveled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
|
