|
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő, olvadt anyagait
keveri benne, ércet, salakot
együtt lazít a legfőbb láz, s ahogy
a napban a szárnyrakelt elemek,
test s lélek egy káprázatban lebeg,
testben-lélekben egy isten. Soha
nem tudtam én, később se, micsoda
erők fújtak rám, s vittek, tollpihét,
és hogy annyit magyarázkodtam, épp
a zavar tette, a rémület, a
csodálkozás: az Egy alázata
a sokba, szennybe, le, s a Szellemé,
s az ő kiváltsága az ég felé
röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szivet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
|
