|
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő, olvadt anyagait
keveri benne, ércet, salakot
együtt lazít a legfőbb láz, s ahogy
a napban a szárnyrakelt elemek,
test s lélek egy káprázatban lebeg,
testben-lélekben egy isten. Soha
nem tudtam én, később se, micsoda
erők fújtak rám, s vittek, tollpihét,
és hogy annyit magyarázkodtam, épp
a zavar tette, a rémület, a
csodálkozás: az Egy alázata
a sokba, szennybe, le, s a Szellemé,
s az ő kiváltsága az ég felé
röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szivet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» Tündérszerelem
Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
föl...
|
