|
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél -
Te csókolódtál lenge nád,
S hitetlenné levél!
Dalom csak félve reszketett
az első csók elé
S szép ajkidon azt jó korán,
Más boldog föllelé.
Ki volt e más? pirítsalak
Leányka általa,
Kivalljam-e? a kellemek
Igéző angyala.
Ezt eltagadnod nem lehet:
Hisz csókja árulón,
Öröklő fényben tündököl
Bűbájos arczidon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
|
