|
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
|
