|
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Tündérszerelem
Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
föl...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Új lovagkor
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág...
|
