|
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Új lovagkor
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
|
