|
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
|
