|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
|
