Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lélekerő Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Klári Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Jöjj, Léda, megölellek Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Szerelmesek Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Énekek éneke Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Nem vagy te legszebb... Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Csontig meztelen A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» A szerelem énekesihez Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
|