|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
|
