|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
|
