|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
|
