|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
