|
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy csodaváros kapuja kitárva,
Ketten suhanunk át utcán, tereken...
Majd ránkborul, tudod, az este bűbája,
Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi, lágy,
És ingerel, szédít, pihenni se hágy,
Száz törtszínű fény libeg a vizes úton,
Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság,
Az illatos ködben ezer kusza vágy,
Az alkotás üdve is megszáll, óh, tudom,
Csak te velem jöjj!"
Felelt az asszony: "Én megyek, igen!
Szükséged van rám, és szeretlek, érted?
Egy kis szobánk lesz az emeleten...
Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet.
Aztán meséket mondok halkan, lágyan,
Ha kályhatűz lobog az esthomályban.
Égő fejedre úgy símul kezem;
Az én ujjamba' gyógyító bűbáj van,
Halk zsibbadás beszédem dallamában...
Te majd a terveidről fogsz nekem
Suttogni csendesen."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
|
