|
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,
melyben két ember elfeküdt
egyetlen ágyon boldogan,
hallgatva nem is túl közel,
elég volt egymás hű kezét
érezni néha simulón,
s hallgatni künn a szél neszét.
Tél volt, a kályha lángjai
alig lobbantak, s - két szobor -
feküdtünk egymás oldalán,
csak néma szánkon a mosoly
lett egyre tisztább, ékesebb,
s meghalt bennünk az árvaság
amire megreggeledett.
Oh, több volt ez mint szerelem,
nem hevítette semmi láz,
de mindennel megbékített
az ajándéktalálkozás,
minthogyha annyi tévedés,
sötét tapogatása után
a fénybe érnék végre ki,
hogy megtaláljam új hazám...
vagy mint tengerbe ért folyó,
kit őseleme vesz körül
s szívében magasság és mély
egyetlen csókban csendesül,
míg minden cseppjében betelt
s megszűnt az út, a szomjúság,
s élete boldog vegyülés,
napfényben édes áramlás.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
|
