|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
|
