|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
|
