|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|
