|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
|
