|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
|
