|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
|
