Szép ifju hölgy

Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy titkos óhaj, mely parancs nekem,
késztet megírni sóvár balladámat -
s én boldogan engedelmeskedem.
Ha összeáll - elküldöm szívesen,
olvassa végig, tetszik majd, remélem,
bár önnek akkor fájna a sebem,
ha magam mondhatnám el költeményem.

Ki tudna ellenállni ennyi bájnak?
Öné vagyok immáron teljesen,
hő óhajom a szolgáló alázat,
de tétlen kínban éghet csak szivem.
Csodálni önt ritkán szabad nekem
s az írás örömét sehogysem érzem,
így boldogabbá tenne, azt hiszem,
ha magam mondhatnám el költeményem.

Sorsom kezében. Rabjává alázhat
rátarti s kőszívű ellenfelem,
kinek öröm, hogy így emészt a bánat,
és jól mulat csak vergődésemen.
Ha megkísérelném részletesen
papírra vetni minden szenvedésem:
nem férne el. Jobb lenne hát nekem,
ha magam mondhatnám el költeményem.