|
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy titkos óhaj, mely parancs nekem,
késztet megírni sóvár balladámat -
s én boldogan engedelmeskedem.
Ha összeáll - elküldöm szívesen,
olvassa végig, tetszik majd, remélem,
bár önnek akkor fájna a sebem,
ha magam mondhatnám el költeményem.
Ki tudna ellenállni ennyi bájnak?
Öné vagyok immáron teljesen,
hő óhajom a szolgáló alázat,
de tétlen kínban éghet csak szivem.
Csodálni önt ritkán szabad nekem
s az írás örömét sehogysem érzem,
így boldogabbá tenne, azt hiszem,
ha magam mondhatnám el költeményem.
Sorsom kezében. Rabjává alázhat
rátarti s kőszívű ellenfelem,
kinek öröm, hogy így emészt a bánat,
és jól mulat csak vergődésemen.
Ha megkísérelném részletesen
papírra vetni minden szenvedésem:
nem férne el. Jobb lenne hát nekem,
ha magam mondhatnám el költeményem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámor Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Kérésem egy Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Jöjj Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Fiatal szerelem A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Varázslat Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Gyakran eljön Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Fekete szem Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» A legszebb volt az éjszaka Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Cencihez Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Szerelmesek Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu... Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
|