|
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én harcot izenek,
S ha enyém lesz babér, győzelem:
Sorsod holtiglan veszedelem.
Nagy csapások lesznek csókjaim,
Vas bilincsek férfi karjaim,
Börtönöd lesz fényes kéjlakom,
Italod Tokajról hozatom.
Társid lesznek néma leányok:
Kertemben a nyiló virágok,
S nem süt reád a nap sugara,
Szemem fénye homályt vet rea.
Mily kemény sors ez, angyalom,
Drága élted igen sajnálom;
Ne kelj harcra, ad meg magadot,
Százszor könnyebbitem sorsodot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
|
