|
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat, szerelmet,
Te a nap, én meg a fűszál,
Mely nyíló általad lett.
Fogadd el, lányka, szívesen
Mit szellemed teremte,
Minden fűszálnak nyílnia
A nap is megengedte.
És bár egy-egy életsugárt
Lövel minden virágra,
Nem ég kevésbbé fényesen
Ragyogó koronája,
Nem mondom én se, hogy szeress,
Csak adj sugárt, hogy éljek,
S neked virágként illatot,
Színt, harmatot szenteljek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek, szerelmesek
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
|
