|
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat, szerelmet,
Te a nap, én meg a fűszál,
Mely nyíló általad lett.
Fogadd el, lányka, szívesen
Mit szellemed teremte,
Minden fűszálnak nyílnia
A nap is megengedte.
És bár egy-egy életsugárt
Lövel minden virágra,
Nem ég kevésbbé fényesen
Ragyogó koronája,
Nem mondom én se, hogy szeress,
Csak adj sugárt, hogy éljek,
S neked virágként illatot,
Színt, harmatot szenteljek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
|
