|
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat, szerelmet,
Te a nap, én meg a fűszál,
Mely nyíló általad lett.
Fogadd el, lányka, szívesen
Mit szellemed teremte,
Minden fűszálnak nyílnia
A nap is megengedte.
És bár egy-egy életsugárt
Lövel minden virágra,
Nem ég kevésbbé fényesen
Ragyogó koronája,
Nem mondom én se, hogy szeress,
Csak adj sugárt, hogy éljek,
S neked virágként illatot,
Színt, harmatot szenteljek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
|
