|
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat, szerelmet,
Te a nap, én meg a fűszál,
Mely nyíló általad lett.
Fogadd el, lányka, szívesen
Mit szellemed teremte,
Minden fűszálnak nyílnia
A nap is megengedte.
És bár egy-egy életsugárt
Lövel minden virágra,
Nem ég kevésbbé fényesen
Ragyogó koronája,
Nem mondom én se, hogy szeress,
Csak adj sugárt, hogy éljek,
S neked virágként illatot,
Színt, harmatot szenteljek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
|
