|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
|
