|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
|
