|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Tündérszerelem
Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
föl...
|
