A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pillanatok nyoszolyáján Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Áradozás Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Cencihez Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Kedves, nézd!... Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Szívem, eszem Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Csak engem szeret Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Mintha.. a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Első csók Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Haragszom rád Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Csókkérés tavasszal Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Amit szavakra bízni átall Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Válaszul Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
|