|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
|
