|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
|
