|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
