|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
