|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
|
