Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym? Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Úrnőm szeme Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Én angyalkám, szép madárkám... Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Válaszul Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Fa leszek, ha.. Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Csontig meztelen A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Megtért bűnös Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu... Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
|