|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
|
