|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
|
