|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
|
