|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
|
