|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
|
