|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
|
