|
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szívesen,
Hisz pályabérért,
Minő te vagy,
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.
De szív! ki érti
Meg titkodat?
Ki nyugton tűrtél
Villámokat,
Most már midőn int
A békepart,
Lankadni készted
A vágyó kart.
S ki nem hajoltál
Meg bú miatt,
Üdvtől roskadsz le
Egy csók alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
|
