|
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szívesen,
Hisz pályabérért,
Minő te vagy,
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.
De szív! ki érti
Meg titkodat?
Ki nyugton tűrtél
Villámokat,
Most már midőn int
A békepart,
Lankadni készted
A vágyó kart.
S ki nem hajoltál
Meg bú miatt,
Üdvtől roskadsz le
Egy csók alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
|
