|
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
|
