|
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel minden emberben,
jól láttam én, és éreztem, elveszek
áradatodban szunnyadva csendben.
Vinnél csak még a játék kapujába:
sötét poharak, vak dobókockák,
csak még a mézes végső szók útjába,
hadd feledjem mindjük álom voltát.
Dől a fal, kivész a faj általában,
az állatkiűző Ádám hada,
oly sok légió és isten nyomában,
álmok ők is - egyszer még ő maga.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
|
