|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
|
