|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
|
