|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
|
