|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
