|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
|
