|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek, szerelmesek
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
|
