|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
|
