|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
|
