|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
|
