|
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint mókusbőr-darabka, szertefeslett.
És azt mondta: "Nem baj, hogy márciusban
Elolvad, gyenge Hópehely, a tested".
A szőrme-muff oly' hideg volt kezemnek,
Álltam, s mintha most is zavarban volnék...
Ó, gyorsan ellobbant lelkes szerelme
Futó heteit visszahozhatom még?
De nem adom meg magam búnak, haragnak,
Csak múljak el az utolsó nagy hóval.
Vízkereszt volt, őt jósoltam magamnak.
S már januárban barátnője voltam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
|
