|
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint mókusbőr-darabka, szertefeslett.
És azt mondta: "Nem baj, hogy márciusban
Elolvad, gyenge Hópehely, a tested".
A szőrme-muff oly' hideg volt kezemnek,
Álltam, s mintha most is zavarban volnék...
Ó, gyorsan ellobbant lelkes szerelme
Futó heteit visszahozhatom még?
De nem adom meg magam búnak, haragnak,
Csak múljak el az utolsó nagy hóval.
Vízkereszt volt, őt jósoltam magamnak.
S már januárban barátnője voltam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|
