Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint mókusbőr-darabka, szertefeslett.
És azt mondta: "Nem baj, hogy márciusban
Elolvad, gyenge Hópehely, a tested".
A szőrme-muff oly' hideg volt kezemnek,
Álltam, s mintha most is zavarban volnék...
Ó, gyorsan ellobbant lelkes szerelme
Futó heteit visszahozhatom még?
De nem adom meg magam búnak, haragnak,
Csak múljak el az utolsó nagy hóval.
Vízkereszt volt, őt jósoltam magamnak.
S már januárban barátnője voltam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Szerelmes kamasz Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Jöjj, Léda, megölellek Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Rozílishoz Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Amit szavakra bízni átall Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Áradozás Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|