Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szépség lányai közt nincs A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Klári Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» A szerelem énekesihez Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Bión XVI. idillje nyomán Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Dacos barna lányka... Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
|