Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kihez égő gondolat... A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Szép kedvesem Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Cupido Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Minden jelben Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Hajnali csók Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
|