|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
|
