|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
|
