|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
|
