|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
|
