|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
|
