Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pillanatok nyoszolyáján Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Ébredés a neveddel Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Áradozás Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Clotilde A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Szerelmes kamasz Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Még egyszer Lillához Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» A szépek szépe Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
|