|
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.
Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.
Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)
Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek
s minden tagom külön megrészegűl,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.
Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;
ujból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kiváncsi rózsabimbók nyiltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
|
