|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
|
