|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
|
