|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
|
