Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lélekerő Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Az első csók Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Ébredés a neveddel Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Cencihez Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Énekek éneke Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Szerelmesek Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Haragszom rád Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» A legszebb volt az éjszaka Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Mimóza Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Leányka, szíved is Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
|