|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
|
