|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Vere Novo
A reggel hogy nevet síró rózsák felett!
S a...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
|
