|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
|
