|
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta
figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon.
Megsimogattam nagy hűvös haját:
az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.
Meg akartam csókolni.
Huncutkásan megfenyegetett.
Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.
Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,
s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
|
