|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
|
