|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
|
