|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
|
