|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
|
