|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Esik eső
Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy...
|
