|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
|
