|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
|
