|
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
|
