|
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
|
