|
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
|
