|
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|
