Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívlázadás Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Juliska Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Mintha.. a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» A fénykép Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Énekek éneke Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Tünemény Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Az első csók Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
|