|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
|
