|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
