|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
|
