|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
|
