|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
|
