Aniskához

Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves Aniskám!
Vagy ha megállasz is, futsz ha közelre megyek.
S ekkor mint a sebes villám, eltűnöl előlem,
S meg közelébb csalogatsz, meg-meg elébb futamodsz.
Várj, várj, még eljössz az apám kútjára merítni:
Én is a vedrecskét eldugom orrod elől!