|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
|
