|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
|
