|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
|
