|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
|
