|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
|
