|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
|
