|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Tündérszerelem
Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
föl...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
|
