Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy itt jár-kél Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» A pillanatok nyoszolyáján Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Fekete szem Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Telefon Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Akarlak, szeretlek Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Én és a festő Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Feleségemnek... Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Óda a nyugati szélhez Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Léda a kertben Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
|