|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
